2022. december 23., péntek
2016. november 18., péntek
Elégia a vetkőzésről
John Donne
(1572-1631)
Elégia a vetkőzésről (To His Mistress Going to Bed)
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
Faludy György fordítása
 |
| Gerard van Honthorst: Katona és a lány, 1621 körül |
Elégia a vetkőzésről (To His Mistress Going to Bed)
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy kínoz, mikor nem szeretkezem.
S mint harcos, ha ellenségre talál:
lándzsám megfájdul, mert nem döf, csak áll.
Öved délkörét oldozd meg hamar:
minden tájnál szebb földövet takar.
Pruszlidat vesd le, olyan feszesen
tapad; más nem lát bele, de nekem
hadd suttogja a susogó selyem
esése, hogy most lefekszel velem.
Fűződre régtől féltékeny vagyok,
de megnyugtató, mikor kikapcsolod.
Oly szép vagy, ha ruhád leengeded:
kibukkanó nap nyári kert felett.
Cipődet rúgd le gyorsan; várja lágy
talpadat nászi templomunk, az ágy.
S le fejdíszed filigrán, csupa fény
hálójával; hajad szebb diadém.
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört, noha
a kísértet is vászoningben jár,
de főleg égnek nem a hajam áll.
Engedd szabaddá szeretőd kezét,
hadd nyúljon alád, mögéd és közéd.
Amerikám! Frissen fölfedezett
földem, melyet bejárok, fölfedek,
aranybányám, országom, hol mohó
kényúr vagyok, egyeduralkodó,
s boldog pionír, miközben sötét
kincseskamrádon ujjam a pöcsét.
A lélek úgy teljes, ha testtelen,
s a test akkor egész, ha meztelen.
Az ékszer nem kell, az csak elvakít,
mintha Atlanta kincseket hajít,
s a bolond férfi szeme ottragad
gyöngyön, gyémánton, mert azt látja csak,
ami képkeret, könyvön díszkötés,
amatőr-öröm. De ennyi kevés.
Nyak, arc, derék, kar, láb, comb, csípő, mell:
a szeretőnek a nő teste kell.
A bűn nem bűn, és itt nem incseleg
az ördög sem. Engedd le ingedet.
Tárd szét magad, ne félj tőlem, ahogy
föléd hajlok. Gondold: bábád vagyok.
Mezítelenül is gondoskodom rólad,
vagy nem elég egy férfi takarónak?
Faludy György fordítása
2016. június 10., péntek
Kiállításajánló: Zsófia, Krasnahorka úrnője
Serédy Zsófia életét és korát mutatja be a betléri kastély új kiállítása.
Negyven év után kutatók emelték ki Andrássy Istvánné Serédy Zsófia mumifikálódott testét üvegkoporsójából, melyet szerencsére a krasznahorkai várat sújtó tűzvész nem pusztított el. Pozsonyi Comenius Egyetem és a Szlovák Tudományos Akadémia tudósai a kilétét, életkorát, halálának okát, valamint a test mumifikálódásával kapcsolatos kérdéseket kutatták, és e kutatások bebizonyították, hogy nem Serédy Zsófia holtestéről van szó, hanem Dőry Terézéről. A krasznahorkai várban a 19. század eleje óta fekszik az I. Andrássy István báró feleségének, Serédy Zsófiának tulajdonított holttest. Serédy Zsófia 1710-ben hunyt el, II. Andrássy István gróf felesége, Dőry Teréz pedig 1788-ban. A kiállításra tizenöt szlovákiai, magyarországi és romániai közintézmény kölcsönzött egyedülálló dokumentumokat és gyűjteményi tárgyakat. Az érdeklődők így több mint száz, a 17. és 18. századból származó értékes tárgyat tekint hetnek meg, amelyek között jelentős számban vannak a Krasznahorka vára eredeti berendezéséből származó darabok.
 |
| Forrás |
Negyven év után kutatók emelték ki Andrássy Istvánné Serédy Zsófia mumifikálódott testét üvegkoporsójából, melyet szerencsére a krasznahorkai várat sújtó tűzvész nem pusztított el. Pozsonyi Comenius Egyetem és a Szlovák Tudományos Akadémia tudósai a kilétét, életkorát, halálának okát, valamint a test mumifikálódásával kapcsolatos kérdéseket kutatták, és e kutatások bebizonyították, hogy nem Serédy Zsófia holtestéről van szó, hanem Dőry Terézéről. A krasznahorkai várban a 19. század eleje óta fekszik az I. Andrássy István báró feleségének, Serédy Zsófiának tulajdonított holttest. Serédy Zsófia 1710-ben hunyt el, II. Andrássy István gróf felesége, Dőry Teréz pedig 1788-ban. A kiállításra tizenöt szlovákiai, magyarországi és romániai közintézmény kölcsönzött egyedülálló dokumentumokat és gyűjteményi tárgyakat. Az érdeklődők így több mint száz, a 17. és 18. századból származó értékes tárgyat tekint hetnek meg, amelyek között jelentős számban vannak a Krasznahorka vára eredeti berendezéséből származó darabok.
2016. május 18., szerda
Hagyományőrző és a 21. század
Két éve történt, a Múzeumok Majálisa idején. Kijöttem a metróaluljáróból az Asztóriánál, majd vonultam a Magyar Nemzeti Múzeum felé 17. századi viseletben, főkötőben, fekete körgallérban. Két hajléktalan civódott egy üveg pián, amikor észrevettek. Az egyik ájtatos fejet vágott, majd rám köszönt: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Majd gyorsan a másik is: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Én fapofával: "Mindörökké, ámen", majd haladtam tovább magamban röhögve. Este a helyszín és viselet ugyanez. Ekkor egy tarháló punk lépett ki elém, végigmért, majd fejet hajtott. Halkan csak annyit szól: "Tiszteletem!", és elsomfordált, majd a mögöttem haladótól próbál tarhálni.Azt hiszem, ezentúl gyakrabban fogok viseletben járni Budapest utcáin.... :)2016. március 11., péntek
A bouzovi vár berendezése 1911-ből
Érdemes a Hagyomány és Múltidéző történelmi tudástár egyik adminjának lenni, mert időnként az ember lánya igazi kincsekre bukkan az internetet kutatva. Számomra ilyen kincs például a morvaországi Bouzov várának berendezéseiről (háló, étkező, lovagi terem, oszlopos terem) készült fotók 1911-ből.
Fotó: Rolf Lastgel
 |
| Forrás |
 |
| Forrás |
 |
| Forrás |
 |
| Forrás |
 |
| Forrás |
2015. november 27., péntek
15. századi hímzés
Bár nagyon érdekel a 15. század, pillanatnyilag se energiám, se időm még ezzel a századdal is foglalkozni, ettől függetlenül mindig heves szívdobogást kapok, ha ilyen darabok kerülnek elő...
Hímzett panel allegorikus jelenetekkel, 1450 körül, Alsó-Szászország, Németország, jelenleg Metropolitan Museum of Art, New York, USA.
2015. június 30., kedd
16. századi sün
Több, viseletekkel kapcsolatos bejegyzés is tervben van, de az aktuális rendezvények és a különböző ruhadarabok készítése teljesen lefoglal. Addig is íme egy aranyos 16. századi sündisznó, úgyis gyakori látogató nyári éjszakákon..
 |
| Hans Hoffmann: Sün, 1574 előtt, Metropolitan Museum of Art, New York |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
