Az alsóneműk története a témával foglalkozó irodalom szerint is homályos, abszolút nem egyértelmű az sem, hogy a 16-17. század folyamán mennyire volt elterjedt az alsónadrágok viselése Európában.
 |
| Ferrando Bertelli (?): Kurtizán és a vak Kupidó, Velence, 1563 |
 |
| Női (?) alsónemű, Olaszország, XVI. század, The Metropolitan Museum of Art |
Bár itt ábrázolás nem maradt fenn, de (a magyar inventáriumokkal szemben) a spanyol inventáriumokban többször is előbukkan az alsónadrág. Alburquerque hercegnő 1479-es inventáriumában lenvászon alsónadrág is szerepel fehér selyemzsinórral (feltehetőleg megkötőként). Portugáliai Izabella császárnőnek ezüst csíkokkal díszített sárga szatén alsónadrágja volt, melyet kék és fehér selyem harisnyával viselt. Az a tény, hogy a császárnő zaraguelles-szét harisnya kísérte, arra enged következtetni, hogy az alsónadrág térdig érhetett, és talán össze is volt kötve a harisnyával. Anderson érdekességként szintén megemlíti, hogy Juana királynő (1509-1555) alsónadrágjai fehér szőrmével voltak szegve.
Jóval Anderson könyvének megjelenése után találták meg Mária infánsnő XIII. századi alsónadrágját, melynek szabása még lényegesen egyszerűbb, viszont mindenképpen bizonyítja, hogy Spanyolországban már akkor is ismerték ezt a ruhadarabot.
 |
| 16. századi alsónemű rekonstruált szabásmintája |
Az alsónadrágok nem örvendtek népszerűségnek Angliában, mivel azokat kurtizánokkal társították, és ez nem fért bele a felsőbb osztályok erkölcsi felfogásába. Úgy tűnik, hogy az olasz és a spanyol felsőosztály nem ezen a véleményen volt, bár az elgondolkodtató, hogy csak kurtizánokat ábrázoltak ebben a viseletben.
A saját karakterem(im) tekintetében engem két ország érdekelt: Magyarország és Csehország. Ahogy már említettem, a női alsóneművel kapcsolatban hazai inventáriumok (a csehek is) nem, hogy szűkszavúak, de konkrétan némák. Egy fél szó nem hangzik el. A férfiak esetében egyértelműbb a helyzet, hiszen az életrajzi írásokban is előbukkan, de erről majd később.
Kb. két éve körbejártam a ruhadarab néprajzi vonatkozásait, sőt a Néprajzi Múzeum adatbázisából össze is gyűjtettem az alsónadrágokat, de azokról is kiderült, hogy szinte mindegyik modern, 20. századi, géppel varrt darab, és szinte biztos, hogy a polgári viseletből kerültek a múzeum gyűjteményébe, esetleg a népviseletet viselő hölgyemények kelengyés ládájába. Csehország kapcsán hasonló eredményre jutottam, vagyis amíg a férfiak folyamatosan viseltek alsónadrágot, addig a nők legjobb esetben is csak vászoncsíkokkal oldották meg a higiéniai problémáikat, és csak a 18. század folyamán kezdik el viselni az alsóneműt.
Mindezek ellenére, praktikussági okokból, úgy döntöttem, hogy varrok magamnak egy ilyen alsóneműt, természetesen kézzel. Nyári melegben enyhén szólva izzasztó több réteg textilt viselni, és ha már választanom kell, hogy egy korabeli darab alapján készült alsónadrágot vagy egy modern ruhadarabot viseljek, nem kérdés, hogy melyik mellett döntök.
Egy korábbi varrós projektből maradt még kb. 1 x 1,4 méter törtfehér lenvásznam, ezt használtam fel az alsónadrághoz. Kiszabtam a két szárát, melyeknél a derék- és csípőbőségemhez hozzáadtam 20 cm-t, illetve lemértem az ülepmélységet és térd aljáig érő hosszát.
Ezután pálha kiszabása következett. Eredetileg négyzet vagy romboid volt, de az anyag hatékony kihasználása miatt két háromszöget vágtam ki, majd varrtam össze.
Mivel a két szárat egy-egy darabból szabtam ki, így a két oldalát már nem kellett összevarrnom. A szárak belső oldalát összevarrtam, majd beillesztve a pálhát is, végül a hátsó részt fel a derékig. Elöl csak visszahajtottam a ráhagyást, és levarrtam.
A szár alját kétszer visszahajtottam, majd azt is levarrtam.
A derékrészen is visszahajtottam a ráhajtást, csak itt helyet hagytam a pertlinek is, mellyel összehúzható a szükséges derékbőségre.
Ezzel elkészült a 16. századi alsónemű. Nem állítom, hogy életem legszexisebb ruhadarabja, de kényelmes, és a szoknyának is ad egy minimális tartást (amíg el nem készül a farpárnám). Legviccesebb, hogy már az első viseléskor debütált. Történt ugyanis, hogy Orsi barátnőm Gyulaffy Napok keretén belül előadást tartott a kora újkori viseletekről, és strájkoló projektor miatt a jelenlévőkön mutatta be a ruhadarabokat. Legnagyobb megdöbbenésemre egyszer csak szólított engem is, hogy ugyan mutassam már meg a frissiben elkészült bugyogómat! Úgy meglepődtem, hogy hirtelenjében felkaptam a szoknyámat, pedig mint tudjuk, és szemérmetes úrhölgy ilyet nem tesz! :)
Anderson, Ruth Mathilde: Hispanic Costuming 1480-1520, Hispanic Society of America, 1979
Arnold, Janet: Queen Elizabeth's Wardrobe Unlock'd, Maney, Leeds, 1988
Radvánszky, Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I. kötet, Budapest, 1896
Weboldalak:
http://realmofvenus.renaissanceitaly.net/library/drawers.htm
http://katerina.purplefiles.net/garb/diaries/FLDrawers_Linen1.html
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/xvi-szazad/noi-viseletek/koeznapi-viselet/alsoruha/alsonemuk
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/abrazolasok/xvi-szazad/noi-viseletek/koeznapi-viselet/alsoruha/alsonemuk
Ugyan én sem tudom, hogy mit viseltek a régi bők a szoknyájuk alatt, de éni s ilyen pálhás megoldásra tippelnék. Ha nem tettek volna bele betétet, valószínűleg kihasadt volna guggoláskor.
VálaszTörlésAkár a pertlit is kiválthatod autentikusabb megoldással: vagy készítesz magad egy zsinórt (8 szögű karton segítségével), vagy madzagszövőt is használhatsz
Jól értem, hogy ezzel kiváltottad a fehérneműt?
Elismerésem az alapos kutatómunkáért!
Zsinórkészítés tervben van, de most az az elsődleges, hogy a teljes öltözet elkészüljön. Ezt az elsőneműt csak fellépéseken viselem, hétköznap nem. :)
VálaszTörlés