Hagyományőrző és a 21. század

Két éve történt, a Múzeumok Majálisa idején. Kijöttem a metróaluljáróból az Asztóriánál, majd vonultam a Magyar Nemzeti Múzeum felé 17. századi viseletben, főkötőben, fekete körgallérban. Két hajléktalan civódott egy üveg pián, amikor észrevettek. Az egyik ájtatos fejet vágott, majd rám köszönt: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Majd gyorsan a másik is: "Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Én fapofával: "Mindörökké, ámen", majd haladtam tovább magamban röhögve. Este a helyszín és viselet ugyanez. Ekkor egy tarháló punk lépett ki elém, végigmért, majd fejet hajtott. Halkan csak annyit szól: "Tiszteletem!", és elsomfordált, majd a mögöttem haladótól próbál tarhálni.Azt hiszem, ezentúl gyakrabban fogok viseletben járni Budapest utcáin.... :)

Volt lyuk, nincs lyuk

Mint már említettem, a hagyományőrző viselet rendszeres karbantartást igényel még akkor is, ha én nőként a csatába csak fotósként, ill. markotányosként megyek (itatni, ill. sebesülteket ellátni). Sajnos fotózás közben hajlamos vagyok elfelejtkezni arról, hogy nem kéne csúsznom-másznom a lenvászon/gyapjú ruhámban, ráadásul a táborban is könnyű kiszakítani, kiégetni egy-egy ruhadarabot. Így lett a 17. századi "játszós" (főzős, csatába menős) szoknyámon egy kb. 2-3 centis lyuk. 3 méter vászonból készült szoknyát nem dob ki az ember hagyományőrző lánya, így maradt a foltozás/stoppolás.

Az anyagából készült foltot elvetettem, mert az merevítette volna az anyagot, így maradt a hagyományos stoppolás. Erre többféle technika létezik, mivel esetemben már elég nagy volt a lyuk, úgy döntöttem, "beszövöm". A szokásos stoppolófa, ill. villanykörte itt nem játszott, lévén "síkban" kellett dolgozni, így elővettem a legkisebb hímzőkeretem, azzal feszítettem ki a textilt. Az eléggé feladta a leckét, hogy vékony anyagról beszélünk, sima varrócérnával kezdtem "behálózni.

Első lépésként négyzet alakban körbevarrtam a lyukat, ezzel ki is jelöltem a stoppolás határait. Először az egyik irányban elkezdtem öltögetni, ill. a lyuknál ráhagyni a fonalat, majd amikor a végére értem, ugyanezt csináltam, csak keresztben. Szépíthetném a dolgot, de igazából nagyon sok órát eltöltöttem ezzel a módszerrel, pláne, hogy sűrűn "szőttem", hogy stabil legyen a folt. Nos, sűrűnek sűrű lett, de cserébe nem lett szép. De legalább eltűnt a lyuk.

A következő foltozás áldozata a bársony szoknyám lesz, mert amikor kölcsönadtam, szintén beszerzett néhány kisebb lyukat.

16-17. századi női alsóneműk - ábrázolások

 

Kora újkori alsónemű-projektem következő állomása a gyűjteményi darabok összegyűjtése után az ábrázolások felkutatása volt. Mivel Magyarországon nemhogy ábrázolás, de konkrét említés sem történik az inventáriumokban, ismét Olaszország, azon belül is Velence felé kellett fordulnom. Ugyanis itt keletkeztek azok a képek, melyek naná, hogy kurtizánokat ábrázolnak. A trükk az a képekben, hogy első pillantásra csak egy hölgyet látunk, aki a Kupidóval kacérkodik, aztán egy papírlap felhajtásával máris kivillan a kacér, térdig érő bugyogó!

Ferrando Bertelli (?): Kurtizán és a vak Kupidó, Velence, 1563

Ferrando Bertelli (?): Kurtizán és a vak Kupidó, Velence, 1563

Pietro Bertelli: Velencei kurtizán, Velence, 1594-1596

Pietro Bertelli: Velencei kurtizán, Velence, 1594-1596