Történelmi úri hímzések régen és ma - Schneider Imréné elmlékére

Ingváll vagy fátyol? - textiltöredék a Tiszanána-ónánai ásatásról



Ingváll-töredék, Tiszanána-Ónána, 66. sír

Miközben a magyarországi ingekről szóló irodalmat kutattam, Parádi Nándor érdekes textil-töredékekről szóló cikkét dobta ki a keresőprogram. A középkori Tiszanána maradványainak feltárásakor egy olyan női sírra (66. sír) bukkantak, amelyben a koponyáról hosszúkás, keskeny, a fej díszítésére szolgáló szalag, a csontváz vállcsont alatti részétől a medencecsont felső széléig egy szélesebb és egy keskenyebb sávos ezüstszálból készült paszományszalag feküdt, amelyek közül a szélesebbiket - a koponya körül találthoz hasonlóan - islógok díszítették.
A szalag töredékes, mert anyaga mindkét végén szétfoszlott. A két foszlott vége közelében a szalag derékszögben kétszer is megtörik. A szélesebbik szalag derékszögű törésénél és a belső szélén másutt is szövött anyag, valószínűleg vászon maradványa látszik.



Ingváll-töredék, Tiszanána-Ónána, 66. sír

Sajnos a cikk nem közöl sírrajzot, jó lett volna látni, hogy a szalagok milyen helyzetben feküdtek eredetileg.
Abból kiindulva, hogy a középkori viselettörténeti kutatás szerint az asszonyok és lányok egymás fölött alsó és felső inget (más néven ingvállat) viseltek, amelyet arany- vagy ezüstszálas hímzéssel vagy szegéllyel díszítettek, a cikk írója azt feltételezi, hogy a maradványok a felső ing, az ingváll alját szegélyezték.
Laikusként véletlenül sem szeretném felülbírálni Parádi Nándor véleményét, csak szöget ütött a fejembe az a tény, hogy ha valóban ingvállról beszélünk, akkor miért csak az ing alsó részét díszítették, amikor az viselés közben nem is látszódik, és a látható részeket (ujjak széle, nyakkivágás) miért nem? Ráadásul a koponya körül találtak egy több, mint 2 méter hosszúságú paszományszalagot, amelyre a gyulafehérvári, miskolc-avasi , boldvai és nagylózsi sírleletek alapján vendéghajfonatos fejdíszre következtet a szerző. Az ezüstszálas paszományszalag a vendéghajat körbetekerte, a két végét pedig kapoccsal fogták egybe. Ebből, valamint abból kiindulva, hogy a vállcsont alatti részétől a medencecsont felső széléig feküdt a vastagabb szalag, nekem valószínűbbnek tűnik az, hogy ez egy fátyol vagy kendő díszítése lehetett, melyet a vendéghajfonatos fejdíszekhez is viseltek. Kedves Rejtőzködő Olvasóim, Nektek mi a véleményetek?

Irodalom:
Parádi Nándor: A Tiszanána-ónánai ásatás. In: Folia archeologica 44. 175-176. o
Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, I. kötet, Helikon, Gyula, 1986
Dobrossy István (szerk.): A miskolci Avas. Miskolc, 1993

Olvasnivaló: Nádasdy Tamás nádor családi levelezése

Forrás

Nádasdy Tamás (1498-1562) magyar nagybirtokos főúr, Horvátország és Szlavónia bánja, Vas vármegye főispánja, a Magyar Királyság  országbírója, és katonai főparancsnoka, Magyar Királyság nádora, Kanizsay Orsolya férje, Nádasdy Ferenc báró, a „fekete bég” apja volt. Korának egyik legműveltebb politikusa, diplomatája, a török elleni háborúk sikeres hadvezére. Komoly szerepet vállalt a magyar kultúra fejlesztésében, iskolát, nyomdát alapított, pártfogolta Tinódi Lantos Sebestyént. Kiterjedt levelezést folytatott nem csak politikus társaival, hanem családtagjaival is. Feleségét feltehetőleg saját maga tanította meg írni, mellyel lehetővé tette, hogy bizalmasabb hangú leveleket váltsanak. Kedves hangú, olykor kedélyesen civódó leveleik szórakoztató és tanulságos olvasmány nem csak a korszak történészei, de hagyományőrzői részére is.

I544. május 11.

"Szerelmes Orsikám ez mai napon írtam neked innét ezenbe juta nekedis leveled kibol nagy örömöm lén hogy értem az te egészségedet.
Az hol az haragrúl írsz ne adja Isten hogy én te reád haragudjam mert mihelt az lenne ottan tud nám hogy mindketten megbolondultunk kitül ótalmazzon az úr Isten En is mind urammal egyetembe egészségbe vagyok.
Akarom hogy Zsuzsanna asszony ott talált kel talán jobban végezhetek ott vele hogynem mint otthon talált volna.
Mindaz által gyakran írj ha azt akarod hogy meg ne bolonduljunk ha sokáig ott lész több pozsárt küldök Ludfiakat is küldtem volt Isten tartson békével.

Az te Nádazsdyd etc

Ez levél adassék az én szerelmes Orsikámnak"


Forrás:
Nádasdy Tamás nádor családi levelezése, szerkesztők: Dr. Károlyi Arpad és Dr. Szalay József, Budapest, 1882

 Forrás

 Forrás

 Forrás

                                                                          

II. Lajos inge

Ha már volt szó Habsburg Mária ingéről, akkor nem lehet szó nélkül elmenni férje, II. Lajos király (1506-1526) esküvői inge mellett sem, amely szintén a Maria-Zell-I búcsújáróhely kegytemplomának kincstárából kerül a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum kiállításába. Mint már említettem Mária ingéről szóló bejegyzésben, eleinte úgy vélték, hogy a két esküvői öltözet eredeti tulajdonosai Nagy Lajos király és felesége, ám Höllrigl József 1929-ben megállapította, a ruhák szövete és szabása későbbi korszakra utalnak.
A XV. század négyszögű vagy kerek nyakkivágású ingei után a XVI. század elején a magasan záródó ingnyakak jönnek divatba, és egész Európában teret nyernek. Estei Hippolit (olasz nevén Ippolito d'Esté) ferrarai származású esztergomi bíboros leltára is említést tesz egy olyan magyar ingről, amely "hosszú volt, nyakánál ráncolt, és arany zsinór fogta össze".

Amint Habsburg Mária inge, úgy II. Lajos öltözetéhez tartozó ing is vékony finom lenszövetből, patyolatból készült. Szabása nagyon egyszerű, felső része a váll vonalában összehajtott téglalap. A nyakkivágás és a mellen levő hasíték van csak belevágva. Felső részének szélessége 48 cm, teljes hossza 108 cm, elöl is, hátul is hozzá van ráncolva az ing alsó része, ami 90 cm hosszú, és 3 db egyenként 105 cm széles szélből összevarrott. A felső rész két oldalvarrását a derékon felül 10 сш magasságban szabadon hagyták, hogy könnyebben lehessen az inget felölteni.
Az ujja 48 x 78 cm egyenes téglalap. Egyenesen van a felsőrész oldalvarrásába állítva, alatta 11 cm-es négyzetalakú pálhával (hónaljtoldással). Az ing ujja viselőjének kb. térdig ér, ezért csuklóban sűrűn egyenletesen ráncolták össze, a ráncolás alatt 5 cm széles fodrot hagyva.

Az ing nyakkivágásához kétrétegű patyolatból szokatlanul magas, 10 cm-es egyenes gallér van varrva. Széle aranyfonállal, hurkolással szegett. A gallért, a mellhasíték két oldalát, a fodor felett az ujja végét hímzett sáv díszíti. A hímzés alapja az inggel azonos anyagú patyolat. Az arany-ezüstfonalas hímzés mustrája reneszánsz ízlésű stilizált, virágos leveles indadísz.





Irodalom:
Höllrigl József, Történelmi ruhák a Magyar Nemzeti Múzeumban. In: Magyar Művészet Budapest 1929. 204-216.
V. Ember Mária, II. Lajos magyar király és felesége ruhája. In: Folia Archaeologica 14. Budapest 1962. 133-151.

Habsburg Mária inge

A budapesti Magyar Nemzeti Múzeum számomra egyik legérdekes kiállítási darabja Habsburg Mária magyar királyné (1505-1558) ruhája, aki 17 éves korában ment feleségül az akkor 16 éves II. Lajos magyar és cseh királyhoz. Az utóbbi úr viselete szintén itt van kiállítva. 

Az említett ruhákat évszázadokon át a Maria-Zell-i búcsújáróhely kegytemplomának kincstára őrizte, és azt tartották, hogy a két öltözet az egyház nagy jótevőjének, Nagy Lajos királynak és feleségének esküvői ruhája volt.
A Magyar Nemzeti Múzeum 1928-ban szerezte meg a Maria-Zell-i kegytemplomtól a két öltözetet, melyekről Höllrigl József 1929-ben állapította meg a ruhák szövete és szabása nyomán, hogy ezek II. Lajos magyar királynak és feleségének öltözetei voltak.
Az ing vékony szálú, sűrű szövésű, vászonkötésű lenszövetből készült, régi nevén patyolatból*. Földig ér, keskeny pánttal összefogott ovális kivágása mentén sűrű ráncolással bővül. A ráncoláson geometrikus ezüstfonalas laposhímzés van, ami keskenyebb csíkban a hónaljtól ferdén beállított ujjak hasonlóan sűrű ráncolásán is folytatódik. Mind a hosszú ujjak alsó redőzését, mind a bőségüket összefogó keskeny pántot eredetileg hasonló hímzés díszítette, ami az évszázadok folyamán erősen lekopott, csupán az utóbbi fonott keretelő szegélyei maradtak meg.

Az ujjakat két - egyik keskenyebb, másik szélesebb - téglalapból szabták, amelyeket két 1-1 cm széles áttört, sakktáblamintás ezüstfonalból hurkolt csíkkal állítottak össze. Ez arra utal, hogy az inget eredetileg hasítékos ujjú ruhához szánták, mert csak abban érvényesülhet a díszítés. A mozgást hónaljban egy deltoid alakú betét segíti. Az elejét és a hátát 3- 3 trapéz alakú részből szabták, oldalt háromszög alakú betéttel bővítve. 



Ez az ún. mellévarrott ingforma fennmaradt a magyar népviseletben is, a XV. századtól megtalálható az olasz és a német reneszánsz divatban. Gyakran ezüst-aranyfonalas vagy színes hímzés emeli ki az ingek elejének és hátának összeállítását is, főleg német területen.

*Patyolat - a len- és pamutvásznak legfinomabb, fátyolszerű változata;készítési helye szerint török vagy lengyel változatát használták a 17, században.

Irodalom:
Höllrigl József, Történelmi ruhák a Magyar Nemzeti Múzeumban. In: Magyar Művészet Budapest 1929. 204-216.
V. Ember Mária, II. Lajos magyar király és felesége ruhája. In: Folia Archaeologica 14. Budapest 1962. 133-151.
F. Dózsa Katalin, Mária királyné menyegzői öltözéke. MNM-Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest 1984
F. Dózsa Katalin: Mária királyné esküvői öltözéke az újabb kutatások tükrében, In: Folia Historica 13, 1987
Palotay Gertrúd: A magyarországi női ingek egyik szabástípusa. In: Néprajzi Értesítő, 30. évfolyam, 1938

Iniciálé egy radványi csizmadiacéh szabályzatából 1661-ből

Forrás: Néprajzi Múzeum, Budapest Kora újkori csizmák után kutattam, így bukkantam Huszka József által másolt kezdőbetűre, amely az aláfirkantott megjegyzés szerint a radványi (mai nevén Radvaň, a felvidéki Besztercebánya településrésze) csizmadiacéh részére a besztercebányai tanács által kiadott szabályzatot díszítette.    

Mathäus Schwartz viseletalbuma

Hans Maler zu Schwaz: Mathäus Schwartz portréja, 1526

Mathäus Schwartz (1497 - 1574) augsburgi könyvelő volt, aki azzal öregbítette a nevét, hogy az általa készítettett viseletalbum az egyik legkorábbi fennmaradt könyv, amely bemutatja egy korszak viseleteit. 1520-tól 1560-ig különböző élethelyzetekben és viseletekben ábrázolja az ominózus úriembert, aki egy borkereskedő fiából tornázta fel magát nemesemberré. Mathäus megszállottja volt a viseleteknek, jövedelme tetemes részét költötte ruhákra. Élete végéig szorgalmasan jegyzetelte, hogy hol és melyik eseményen milyen öltözetet viselt, ábrázolásukkal többnyire Narziß Renner augsburgi festőt bízta meg. Az album 101 képet tartalmaz, ebből 36 Renner munkája, a többi Christoph Amberger műhelyében készült. Schwartz maga jegyezte fel a képek mellé az egyes alkalmakat, külön kiemelve az olyan jelentős eseményeket, mint I. Miksa német-római császár látogatása 1518-ban vagy Ferdinand osztrák herceg látogatása 1530-ban.

Forrás: Wikipedia

A teljes viseletalbum: Trachtenbuch des Matthaus Schwarz aus Augsburg

Olvasnivaló: A díszített nyomat: nyomtatási kultúra, hölgyek kedvtelése és a divat terjesztése Franciaországban és Angliában

A 17. század második felében elterjedő, textildarabokkal díszített nyomatokat a történészek egyfajta divatlapként értelmezik, azonban Alice Dolan történész szerint ez a terminológia ennél összetettebb fogalmat takar, lévén számos kultúrtörténeti vonatkozásuk is van. Jean Mariette készítette azokat a Marie-Thérèse Perdou de Subligny operaénekesnőt ábrázoló nyomatokat, melyek alapjául szolgáltak az első ilyen munkáknak. A korszak francia és angol hölgyeinek egyik kedvelt időtöltése volt, hogy a festés, zenélés és kézimunkázás mellett a megvásárolt, eredetileg ugye fekete-fehér nyomatokat kiszínezték, vagy textil-, szalag- és csipkedarabkákkal díszítették.
A cikk folytatása angolul a Victoria and Albert Museum oldalán.

Báthory-címeres ágytakaró a 17. század elejéről

Vannak kézimunkák, melyeket órákig tudnék nézni. Ilyen ez a bársonyra és selyemszövetre hímzett ágytakaró is a 17. század elejéről.
Az Iparművészeti Múzeum oldalán az alábbi leírás található róla:
"Küllős rozettákkal díszített, szórt elrendezésű kisebb és nagyobb virágszálak között középen a Báthory-család címere. A középrésztől elütő színű és anyagú kerülete több részből összetoldott, rajta törökös, hajlott szárú virágtövek sorakoznak. Palotay Gertrud a leltárakban "paplannak" nevezett díszes ágyterítőnek tartja."

Forrás: Iparművészeti Múzeum

 

16-17. századi női ingek - gyűjteményi darabok Angliából



Anglia a következő ország, ahonnan összegyűjtöttem a kora újkori ingeket, ugyanis Olaszországhoz hasonlóan itt is számos darab fennmaradt a különböző magángyűjteményekben. Ahogy a képekből is látszódik, több szabás volt használatos, bár lényegesen zártabb forma a jellemző, a 17. század elején már állógallérral záródnak az ingek. Általában vertcsipkével vagy blackwork hímzéssel díszítik, amely jellegzetes díszítőtechnikája az angol viseleteknek.



Ing, Anglia, 1587, Coughton Court, Warwickshire

Ing, Anglia, 1575-1585, Victoria and Albert Museum, London

Ing, Anglia, 1575-1585, Manchester Art Gallery

Ing, Anglia, 1610 körül, Costume Museum of Bath

Ing, Anglia, 1620-1640, Victoria and Albert Museum, London



Ing, Anglia, kb. 1600-1620, Victoria and Albert Museum, London





Ing, Anglia, 1600-1620, Museum of London, London

Ing, Anglia, 1603-1610, Museum of London, London

Ing, Anglia, kb. 1630, Victoria and Albert Museum, London

16-17. századi női ingek - gyűjteményi darabok Olaszországból

Ahogy a kora újkori alsóneműmnél, úgy az ing elkészítésénél is azt az elvet követtem, hogy összegyűjtöttem az ismert leleteket vagy gyűjteményi darabokat, ill. ábrázolásokat. Ebben az esetben is azzal problémával kellett szembesülnöm, hogy a magyar és cseh leletek felkutatása több, mint nehézkes, lévén ami van, az is töredék, és az sincs feldolgozva. Így újra maradtak a külföldi darabok, ill. későbbi néprajzi analógiák.
Először az olasz gyűjtemény darabokat vettem szemügyre, lévén ezek a legismertebbek, és mennyiségben is számottevőek. 

Ing, Olaszország, 16. század, The Metropolitan Museum of Art

Ing, Olaszország, kb. 1575-1600, The Metropolitan Museum of Art,

Ing, Olaszország, 16. század, Civic Museum, Miláno

Ing, Olaszország, 16. század, Museo del Tessuto, Prato

Ing, Olaszország, 16. század, Museo del Tessuto, Prato

Ing, Olaszország, 16. sz. - 17. sz. eleje, magángyűjtemény

 



Ing, Olaszország, XVI. század, magángyűjtemény 

Ing, Olaszország, XVI. század, magángyűjtemény

Ing, Olaszország, 1600-as évek, Victoria and Albert Museum, London

Ing, Olaszország, 1600-as évek, Victoria and Albert Museum, London

Kisszebeni szabásmintakönyv

Gyakran szükségem lenne a 1641-es kisszebeni szabásmintakönyvre, de sosem emlékszem, hogy hová mentettem le, így itt már biztosan megtalálom.

A Kisszebenből származó szabásmintakönyv 15 számozatlan lapot tartalmaz, melyeken liturgikus öltözékek, női és férfiviseletek, valamint sátor és nyeregtakaró rajza látható. Minden lapon egy-egy ruhadarab szabásmintája látható fraktur-írású német magyarázatokkal. Az ábrákat tintával rajzolták és kék, halványpiros és barna, mára részben lepergett enyvesfestékkel színezték.

Forrás 

Forrás

17. századi úrihímzés a Szilágyságból

Úrihímzéseket kerestem, akkor bukkantam erre a szép 17. századi darabra, amely a Szilágyságból került a Székely Nemzeti Múzeumba még 1886-ban. Erdély leghíresebb hímzőműhelyeinek valamelyikében készült, motívumai és hímzéstechnikája révén a Lorántffy Zsuzsánna hímzőiskolájának hatásait mutatja.

 

Forrás: Sepsiszentgyörgy. info

 

 

 

Selyem szövése és festése képeken

Érdemes olykor a Néprajzi Múzeum digitális gyűjteményében turkálni, az ember lánya mindig valami nem várt kincsre bukkan:

Selyemszövés, a szövőszék felvetése, Kína
Néprajzi Múzeum, Budapest

Felvetés szövőszékre, a fonal festése, Kína
Néprajzi Múzeum, Budapest
 

A selyem motringok szárítása festés után, Kína
Néprajzi Múzeum, Budapest

Selyemszövő műhely, Kína
Néprajzi Múzeum, Budapest