Mathäus Schwartz viseletalbuma

Hans Maler zu Schwaz: Mathäus Schwartz portréja, 1526

Mathäus Schwartz (1497 - 1574) augsburgi könyvelő volt, aki azzal öregbítette a nevét, hogy az általa készítettett viseletalbum az egyik legkorábbi fennmaradt könyv, amely bemutatja egy korszak viseleteit. 1520-tól 1560-ig különböző élethelyzetekben és viseletekben ábrázolja az ominózus úriembert, aki egy borkereskedő fiából tornázta fel magát nemesemberré. Mathäus megszállottja volt a viseleteknek, jövedelme tetemes részét költötte ruhákra. Élete végéig szorgalmasan jegyzetelte, hogy hol és melyik eseményen milyen öltözetet viselt, ábrázolásukkal többnyire Narziß Renner augsburgi festőt bízta meg. Az album 101 képet tartalmaz, ebből 36 Renner munkája, a többi Christoph Amberger műhelyében készült. Schwartz maga jegyezte fel a képek mellé az egyes alkalmakat, külön kiemelve az olyan jelentős eseményeket, mint I. Miksa német-római császár látogatása 1518-ban vagy Ferdinand osztrák herceg látogatása 1530-ban.

Forrás: Wikipedia

A teljes viseletalbum: Trachtenbuch des Matthaus Schwarz aus Augsburg

Olvasnivaló: A díszített nyomat: nyomtatási kultúra, hölgyek kedvtelése és a divat terjesztése Franciaországban és Angliában

A 17. század második felében elterjedő, textildarabokkal díszített nyomatokat a történészek egyfajta divatlapként értelmezik, azonban Alice Dolan történész szerint ez a terminológia ennél összetettebb fogalmat takar, lévén számos kultúrtörténeti vonatkozásuk is van. Jean Mariette készítette azokat a Marie-Thérèse Perdou de Subligny operaénekesnőt ábrázoló nyomatokat, melyek alapjául szolgáltak az első ilyen munkáknak. A korszak francia és angol hölgyeinek egyik kedvelt időtöltése volt, hogy a festés, zenélés és kézimunkázás mellett a megvásárolt, eredetileg ugye fekete-fehér nyomatokat kiszínezték, vagy textil-, szalag- és csipkedarabkákkal díszítették.
A cikk folytatása angolul a Victoria and Albert Museum oldalán.

Báthory-címeres ágytakaró a 17. század elejéről

Vannak kézimunkák, melyeket órákig tudnék nézni. Ilyen ez a bársonyra és selyemszövetre hímzett ágytakaró is a 17. század elejéről.
Az Iparművészeti Múzeum oldalán az alábbi leírás található róla:
"Küllős rozettákkal díszített, szórt elrendezésű kisebb és nagyobb virágszálak között középen a Báthory-család címere. A középrésztől elütő színű és anyagú kerülete több részből összetoldott, rajta törökös, hajlott szárú virágtövek sorakoznak. Palotay Gertrud a leltárakban "paplannak" nevezett díszes ágyterítőnek tartja."

Forrás: Iparművészeti Múzeum

 

16-17. századi női ingek - gyűjteményi darabok Angliából



Anglia a következő ország, ahonnan összegyűjtöttem a kora újkori ingeket, ugyanis Olaszországhoz hasonlóan itt is számos darab fennmaradt a különböző magángyűjteményekben. Ahogy a képekből is látszódik, több szabás volt használatos, bár lényegesen zártabb forma a jellemző, a 17. század elején már állógallérral záródnak az ingek. Általában vertcsipkével vagy blackwork hímzéssel díszítik, amely jellegzetes díszítőtechnikája az angol viseleteknek.



Ing, Anglia, 1587, Coughton Court, Warwickshire

Ing, Anglia, 1575-1585, Victoria and Albert Museum, London

Ing, Anglia, 1575-1585, Manchester Art Gallery

Ing, Anglia, 1610 körül, Costume Museum of Bath

Ing, Anglia, 1620-1640, Victoria and Albert Museum, London



Ing, Anglia, kb. 1600-1620, Victoria and Albert Museum, London





Ing, Anglia, 1600-1620, Museum of London, London

Ing, Anglia, 1603-1610, Museum of London, London

Ing, Anglia, kb. 1630, Victoria and Albert Museum, London

16-17. századi női ingek - gyűjteményi darabok Olaszországból

Ahogy a kora újkori alsóneműmnél, úgy az ing elkészítésénél is azt az elvet követtem, hogy összegyűjtöttem az ismert leleteket vagy gyűjteményi darabokat, ill. ábrázolásokat. Ebben az esetben is azzal problémával kellett szembesülnöm, hogy a magyar és cseh leletek felkutatása több, mint nehézkes, lévén ami van, az is töredék, és az sincs feldolgozva. Így újra maradtak a külföldi darabok, ill. későbbi néprajzi analógiák.
Először az olasz gyűjtemény darabokat vettem szemügyre, lévén ezek a legismertebbek, és mennyiségben is számottevőek. 

Ing, Olaszország, 16. század, The Metropolitan Museum of Art

Ing, Olaszország, kb. 1575-1600, The Metropolitan Museum of Art,

Ing, Olaszország, 16. század, Civic Museum, Miláno

Ing, Olaszország, 16. század, Museo del Tessuto, Prato

Ing, Olaszország, 16. század, Museo del Tessuto, Prato

Ing, Olaszország, 16. sz. - 17. sz. eleje, magángyűjtemény

 



Ing, Olaszország, XVI. század, magángyűjtemény 

Ing, Olaszország, XVI. század, magángyűjtemény

Ing, Olaszország, 1600-as évek, Victoria and Albert Museum, London

Ing, Olaszország, 1600-as évek, Victoria and Albert Museum, London

Kisszebeni szabásmintakönyv

Gyakran szükségem lenne a 1641-es kisszebeni szabásmintakönyvre, de sosem emlékszem, hogy hová mentettem le, így itt már biztosan megtalálom.

A Kisszebenből származó szabásmintakönyv 15 számozatlan lapot tartalmaz, melyeken liturgikus öltözékek, női és férfiviseletek, valamint sátor és nyeregtakaró rajza látható. Minden lapon egy-egy ruhadarab szabásmintája látható fraktur-írású német magyarázatokkal. Az ábrákat tintával rajzolták és kék, halványpiros és barna, mára részben lepergett enyvesfestékkel színezték.

Forrás 

Forrás

17. századi úrihímzés a Szilágyságból

Úrihímzéseket kerestem, akkor bukkantam erre a szép 17. századi darabra, amely a Szilágyságból került a Székely Nemzeti Múzeumba még 1886-ban. Erdély leghíresebb hímzőműhelyeinek valamelyikében készült, motívumai és hímzéstechnikája révén a Lorántffy Zsuzsánna hímzőiskolájának hatásait mutatja.

 

Forrás: Sepsiszentgyörgy. info