A hagyományőrzést a 10. századdal kezdtem, megjárva a kezdők buktatóit a viseletkészítés terén, így amikor eldöntöttem, hogy nekem kell egy kora újkori viselet, nem volt kérdés, hogy legjobb, ha az alapoktól kezdem a viselet összeállítását. A korábbi bejegyzéseimben már összegyűjtöttem az ismert
gyűjteményi darabokat, ill.
ábrázolásokat, most lássuk magát a készítést, ill előtte egy kis történelmi áttekintést.
Az alsóneműk története a témával foglalkozó irodalom szerint is homályos, abszolút nem egyértelmű az sem, hogy a 16-17. század folyamán mennyire volt elterjedt az alsónadrágok viselése Európában.
 |
| Ferrando Bertelli (?): Kurtizán és a vak Kupidó, Velence, 1563 |
Ruth Mathilde Anderson Hispanic Costume: 1480 - 1530 c. könyvében azon a véleményen van, hogy mór közvetítéssel Spanyolországból terjedt el. "A hossza bizonytalan. Navagero leírja, hogy a granadai mór nők alsónadrágot (Zaragolles, Zaragüelles)viseltek, amely pamutból vagy lenvászonból készült. Algériában bokáig ér, Marokkóban csak térdig."
Bár itt ábrázolás nem maradt fenn, de (a magyar inventáriumokkal szemben) a spanyol inventáriumokban többször is előbukkan az alsónadrág. Alburquerque hercegnő 1479-es inventáriumában lenvászon alsónadrág is szerepel fehér selyemzsinórral (feltehetőleg megkötőként). Portugáliai Izabella császárnőnek ezüst csíkokkal díszített sárga szatén alsónadrágja volt, melyet kék és fehér selyem harisnyával viselt. Az a tény, hogy a császárnő zaraguelles-szét harisnya kísérte, arra enged következtetni, hogy az alsónadrág térdig érhetett, és talán össze is volt kötve a harisnyával. Anderson érdekességként szintén megemlíti, hogy Juana királynő (1509-1555) alsónadrágjai fehér szőrmével voltak szegve.
Jóval Anderson könyvének megjelenése után találták meg Mária infánsnő XIII. századi
alsónadrágját, melynek szabása még lényegesen egyszerűbb, viszont mindenképpen bizonyítja, hogy Spanyolországban már akkor is ismerték ezt a ruhadarabot.
Janet Arnold Queen Elizabeth's Wardrobe Unlock'd c. könyvéből kiderül, hogy Spanyolországgal szemben Olaszországban három kora újkori alsónadrág is fennmaradt, vélhetőleg az értékes hímzésük miatt. Az máig nem tisztázott, hogy itt milyen módon terjedt el.
Az alsónadrágok nem örvendtek
népszerűségnek Angliában, mivel azokat
kurtizánokkal társították, és ez
nem fért bele a felsőbb osztályok erkölcsi felfogásába.
Úgy tűnik, hogy az olasz és a spanyol felsőosztály nem ezen a véleményen volt, bár az elgondolkodtató, hogy csak kurtizánokat ábrázoltak ebben a viseletben.
A saját karakterem(im) tekintetében engem két ország érdekelt: Magyarország és Csehország. Ahogy már említettem, a női alsóneművel kapcsolatban hazai inventáriumok (a csehek is) nem, hogy szűkszavúak, de konkrétan némák. Egy fél szó nem hangzik el. A férfiak esetében egyértelműbb a helyzet, hiszen az életrajzi írásokban is előbukkan, de erről majd később.
Kb. két éve körbejártam a ruhadarab néprajzi vonatkozásait, sőt a Néprajzi Múzeum adatbázisából
össze is gyűjtettem az alsónadrágokat, de azokról is kiderült, hogy szinte mindegyik modern, 20. századi, géppel varrt darab, és szinte biztos, hogy a polgári viseletből kerültek a múzeum gyűjteményébe, esetleg a népviseletet viselő hölgyemények kelengyés ládájába. Csehország kapcsán hasonló eredményre jutottam, vagyis amíg a férfiak folyamatosan viseltek alsónadrágot, addig a nők legjobb esetben is csak vászoncsíkokkal oldották meg a higiéniai problémáikat, és csak a 18. század folyamán kezdik el viselni az alsóneműt.
Mindezek ellenére, praktikussági okokból, úgy döntöttem, hogy varrok magamnak egy ilyen alsóneműt, természetesen kézzel. Nyári melegben enyhén szólva izzasztó több réteg textilt viselni, és ha már választanom kell, hogy egy korabeli darab alapján készült alsónadrágot vagy egy modern ruhadarabot viseljek, nem kérdés, hogy melyik mellett döntök.
Egy korábbi varrós projektből maradt még kb. 1 x 1,4 méter törtfehér lenvásznam, ezt használtam fel az alsónadrághoz. Kiszabtam a két szárát, melyeknél a derék- és csípőbőségemhez hozzáadtam 20 cm-t, illetve lemértem az ülepmélységet és térd aljáig érő hosszát.
Ezután
pálha kiszabása következett. Eredetileg négyzet vagy romboid volt, de az anyag hatékony kihasználása miatt két háromszöget vágtam ki, majd varrtam össze.
Mivel a két szárat egy-egy darabból szabtam ki, így a két oldalát már nem kellett összevarrnom. A szárak belső oldalát összevarrtam, majd beillesztve a pálhát is, végül a hátsó részt fel a derékig. Elöl csak visszahajtottam a ráhagyást, és levarrtam.
A szár alját kétszer visszahajtottam, majd azt is levarrtam.
A derékrészen is visszahajtottam a ráhajtást, csak itt helyet hagytam a pertlinek is, mellyel összehúzható a szükséges derékbőségre.
Ezzel elkészült a 16. századi alsónemű. Nem állítom, hogy életem legszexisebb ruhadarabja, de kényelmes, és a szoknyának is ad egy minimális tartást (amíg el nem készül a farpárnám). Legviccesebb, hogy már az első viseléskor debütált. Történt ugyanis, hogy
Orsi barátnőm Gyulaffy Napok keretén belül előadást tartott a kora újkori viseletekről, és strájkoló projektor miatt a jelenlévőkön mutatta be a ruhadarabokat. Legnagyobb megdöbbenésemre egyszer csak szólított engem is, hogy ugyan mutassam már meg a frissiben elkészült bugyogómat! Úgy meglepődtem, hogy hirtelenjében felkaptam a szoknyámat, pedig mint tudjuk, és szemérmetes úrhölgy ilyet nem tesz! :)
Irodalom:
Anderson, Ruth Mathilde: Hispanic Costuming 1480-1520, Hispanic Society of America, 1979
Arnold, Janet: Queen Elizabeth's Wardrobe Unlock'd, Maney, Leeds, 1988
Radvánszky, Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században I. kötet, Budapest, 1896
Weboldalak:
http://realmofvenus.renaissanceitaly.net/library/drawers.htm
http://katerina.purplefiles.net/garb/diaries/FLDrawers_Linen1.html
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/katalogus/xvi-szazad/noi-viseletek/koeznapi-viselet/alsoruha/alsonemuk
https://sites.google.com/site/hagyomanyesmultidezo/nyilvanos/abrazolasok/xvi-szazad/noi-viseletek/koeznapi-viselet/alsoruha/alsonemuk
Véletlenül bukkantam a Kyoto Costume Institute digitális adatbázisára, és bár én abszolút nem foglalkozom 18-20. századi viselettel, szemlegeltetésnek tökéletesen megfelel az oldal, mely 1750-es évektől 1990-es évekig bezárólag gyűjti az európai viselet darabjait.
