Ingváll vagy fátyol? - textiltöredék a Tiszanána-ónánai ásatásról



Ingváll-töredék, Tiszanána-Ónána, 66. sír

Miközben a magyarországi ingekről szóló irodalmat kutattam, Parádi Nándor érdekes textil-töredékekről szóló cikkét dobta ki a keresőprogram. A középkori Tiszanána maradványainak feltárásakor egy olyan női sírra (66. sír) bukkantak, amelyben a koponyáról hosszúkás, keskeny, a fej díszítésére szolgáló szalag, a csontváz vállcsont alatti részétől a medencecsont felső széléig egy szélesebb és egy keskenyebb sávos ezüstszálból készült paszományszalag feküdt, amelyek közül a szélesebbiket - a koponya körül találthoz hasonlóan - islógok díszítették.
A szalag töredékes, mert anyaga mindkét végén szétfoszlott. A két foszlott vége közelében a szalag derékszögben kétszer is megtörik. A szélesebbik szalag derékszögű törésénél és a belső szélén másutt is szövött anyag, valószínűleg vászon maradványa látszik.



Ingváll-töredék, Tiszanána-Ónána, 66. sír

Sajnos a cikk nem közöl sírrajzot, jó lett volna látni, hogy a szalagok milyen helyzetben feküdtek eredetileg.
Abból kiindulva, hogy a középkori viselettörténeti kutatás szerint az asszonyok és lányok egymás fölött alsó és felső inget (más néven ingvállat) viseltek, amelyet arany- vagy ezüstszálas hímzéssel vagy szegéllyel díszítettek, a cikk írója azt feltételezi, hogy a maradványok a felső ing, az ingváll alját szegélyezték.
Laikusként véletlenül sem szeretném felülbírálni Parádi Nándor véleményét, csak szöget ütött a fejembe az a tény, hogy ha valóban ingvállról beszélünk, akkor miért csak az ing alsó részét díszítették, amikor az viselés közben nem is látszódik, és a látható részeket (ujjak széle, nyakkivágás) miért nem? Ráadásul a koponya körül találtak egy több, mint 2 méter hosszúságú paszományszalagot, amelyre a gyulafehérvári, miskolc-avasi , boldvai és nagylózsi sírleletek alapján vendéghajfonatos fejdíszre következtet a szerző. Az ezüstszálas paszományszalag a vendéghajat körbetekerte, a két végét pedig kapoccsal fogták egybe. Ebből, valamint abból kiindulva, hogy a vállcsont alatti részétől a medencecsont felső széléig feküdt a vastagabb szalag, nekem valószínűbbnek tűnik az, hogy ez egy fátyol vagy kendő díszítése lehetett, melyet a vendéghajfonatos fejdíszekhez is viseltek. Kedves Rejtőzködő Olvasóim, Nektek mi a véleményetek?

Irodalom:
Parádi Nándor: A Tiszanána-ónánai ásatás. In: Folia archeologica 44. 175-176. o
Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, I. kötet, Helikon, Gyula, 1986
Dobrossy István (szerk.): A miskolci Avas. Miskolc, 1993